I.
Olaj nélkül nem világít a lámpás
Az Úr 2015. esztendejében, a harmadik hó 23. napján, tavasszal
New York állam hasonnevű városában írtam e kolofont, ma reggel, gyönyörű hajnal után. Az északi városrészben, az erdők alatt tisztán hallottam a kék szajkó és egyéb színes madarak hangját, időnként szarkát, pacsirtát, más cserfes madarat is láttam.
Tavasszal az ablakpárkányra szállnak. Egyedül a folyó csendes, mely sokezer éve csörgedez északról le, délnek.
A héten a polgármester figyelmeztetett bennünket: megdrágult a kávé.
Én, Vartanoush, pszeudo-költő, családom, jóbarátaim körében számítok az önök jóindulatára. Ne hibáztassanak, ha ágyam hűvöse ellen egy másik testre hajtom fejemet.
II.
A rossz hír gyorsan terjed
Az Úr 2015. esztendejében, a hatodik hó 21. napján, nyáron
New York állam hasonnevű városában írtam e kolofont, a ránk törő melegben. A polgármester arra kért, takarékoskodjunk a vízzel.
Rettenetes hírek. Imáink hiábavalók, Aleppo lángokban, mint hajdanán Róma.
Obama elnök idején élünk, aki a perzsákkal hadifoglyokat felszabadító szerződést írt alá és elhozta a békét. Sajnos van, hogy az ellenség a határon belül tanyázik.
A kis Z---- születése előtt nagybátyját szerettem, érzelmeim viszonzására vártam. Másfél évvel később, az unokaöcs keresztelője küszöbén álmomban Komitas dúdolt és eszébe juttatta, hogy csellón játsszon, mint egy trubadúr, és fülemüleként verset daloljon.
Én, Vartanoush, pszeudo-költő, családom, jóbarátaim körében számítok az önök jóindulatára. Szerelmi fájdalmam okán ne szánjanak, magányos emigráns vagyok, távoli partokon.
III.
Senki sem próféta a saját hazájában
Az Úr 2015. esztendejében, a kilencedik hó 21. napján, ősszel
New York állam hasonnevű városában írtam e kolofont, az esős évszakban, amikor a gyümölcstermés utója tönkrement.
Az elmúlt három évszázad során a felsőoktatásban nők számára is megnyílt az út, de férfiakkal csak a halálban lehetünk egyenlők.
A polgármester figyelmeztetett bennünket, hogy több a koldus és hogy a megélhetési költségek ismét növekednek.
Sok országot bejártam, ahol most harc, éhínség, földrengés pusztít. Szégyen háborút kezdeményező vezetőink fejére, és az azokat támogató, nyerészkedni vágyó gazdagokra.
Én, Vartanoush, pszeudo-költő, családom, jóbarátaim körében számítok az önök jóindulatára. És ne feledjék az önök idegen partokra szakadt, régi osztálytársát.
IV.
Hatalmas óceán a föld, de szomjazunk
Az Úr 2015. esztendejében, a tizenkettedik hó 21. napján, télen
New York állam hasonnevű városában írtam e kolofont, a ránk törő hidegben.
A polgármester figyelmeztetett, hogy ismét kifogyhatunk a tüzelőfából.
E hónapban utaznom kellett volna, de a rossz időjárás és a sorozatos hóviharok miatt a reptereket lezárták, emberek ezrei ottrekedtek.
Én, Vartanoush, pszeudo-költő, családom, jóbarátaim körében számítok az önök jóindulatára. Köszönjék a Szent Kereszt templom plébániai tanácsának, hogy a Szent Szűzanya ünnepén költeményt rendelt.
Bocsássanak meg hiú írnokuknak, mert jó volt a bor, hosszúak voltak az éjszakák, és ne feledjék az önök New York városába szakadt régi osztálytársát.
A kolofón a kézirat végéhez a másoló(k) által toldott megjegyzés. Némelyik helyi vagy régiószintű eseményekre vonatkozó, felbecsülhetetlen értékű tájékoztatást nyújt.
